talán sosem gondoltam rád úgy mintha elérhetetlen álom lennél...hisz mindig ott voltál...jöttek mentek a hónapok... és most hol vagy? eltűntél ahogy fura de minden eltűnt...már semmi sincs úgy... hisz végre nélküled boldog vagyok...

...és milyen meglepő h régebben mennyire sokat jelentett jelenléted milyen nagy voltál a szememben most pedig milyen parányi...

elgondolkodtál már hogy ez miért lehet igy???

könnyű arra fogni h a másik sokat változott de ha magadra nézel nem veszel semmit észre? nem gondolkodtál h te mennyit változtál??minden nap belenézel a tükörbe...és minden reggel ugyazat az arcot látod...nem veszed észre a változást...ahogyan azt sem h belül mennyit változol...

és ha azthiszed h csak neked van darabokra az életed akkor kicsit gondolkodj el azon h mennyi mindened megvan és h mennyivel rosszabb is lehetne...

és h miért láccik a kis világom gondtalannak h miért vagyok mindig boldog?talán lenne értelme kimutatni h valójában mit érzek?amikor ma már senkiben nincs annyi h veled együtt sirjon vagy nevessen...akkor minek mutassam h milyen is vagyok...akit közel engedek magamhoz az úgyis megtudja...talán kicsit más képet kapsz rólam de talán mert nem vagy annyira fontos vagy nem érezlek annyira közel magamhoz...

hosszú időbe telt amig rájöttem h nem érdemes a múltban élni...új álmokat kell keresni...másik szivárványdombra ülni...kis zegzugba elbújni...új rajzfilm figurákat kell kreálni...
mégis éjjelente a plafonon ülve latolgatom álmaim várában h mennyire bolond vagyok...mennyi időt elpazaroltam...de végre új álomba ébredek...

by bRig =)