...nem változtatnék semmin...talán csak egy apró, szinte semmitmondó szót szőnék bele az akkori napjaimba vagy csak egyetlen napba a
felkapcsolt igazság napjába.
Mozaikomat zaklatva zokogtatja elmúlásod vissza-vissza köszönése. Fájt a tudatlanság gyönyörű nevetése ölelésedben. fáj az észrevétlen elmúlás felismeretlensége. csak egy tárgy jelenét őrzöd szobád polcán emlékemként.
Szép tudatlanságban múlt el,
jelen mosolyában ott a remegő néha néha felbukkanó tudat: talán több volt.
bR