mennyira nagyon szeretem távoli messzeséged agyhullámait, jelenléted távoli közelségét, megölelésed furaságát...a furaság némaságát...felejthetetlen személyiséged még ennyire nagyon távolból is.... I never forget that the day:)
A szivárványdomb tetején a felhőn csücsülős álmomban... tudod: Széles mosollyal szaladnék feléd, ha nem jönne velem szembe egy összetört tükörkép...:)
2010. január 14., csütörtök
2010. január 4., hétfő
oly annyira furák a gondolkodó érzések...
oly furák vagytok ti elveszett félelmek...
bádogszív? porcelánbaba?
könnycseppek...
nem fontos sem egy arc sem egy mosoly sem egy könnycsepp...semminek sincs jelentősége félelmeink hálójában....semmi sem lehet addig elég érdekes amig rá nem jövünk h létezik valami...valami ami talán mindennél fontosabb....
milyen lehet a kezedben tartani a végtelen és elengedni egy mosolyért?elengedni egy könnycseppért?
elengedni a szépségért....
elengedni az érzésért....
oly furák vagytok ti elveszett félelmek...
bádogszív? porcelánbaba?könnycseppek...
nem fontos sem egy arc sem egy mosoly sem egy könnycsepp...semminek sincs jelentősége félelmeink hálójában....semmi sem lehet addig elég érdekes amig rá nem jövünk h létezik valami...valami ami talán mindennél fontosabb....
milyen lehet a kezedben tartani a végtelen és elengedni egy mosolyért?elengedni egy könnycseppért?
elengedni a szépségért....
elengedni az érzésért....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
