nem akarok gondolkodni...miért nem tudok pár pillanatig csak létezni...miért kell mindig töprengenem...nem akarok járkálni az agyamba...múljon.múljon.múljon már...nem kellenek a gondolataim.főleg ezek a gondolatok.nem akarok ilyet érezni...nem akarom h fájjon...nem akarom h megbánts...nem akarom a holdat nézni este és rád gondolni...és nem akarok azon gondolkodni h mennyi mindent elszúrtam és h kit bántottam meg...nem akarok arra a hullócsillagra gondolni...nem akarok már gondolkodni ezeken...új jelent akarok...akarok vmit mással de őt túlságosan más érdekli minden lefoglalja...nem érdekli h milyen jó vele...csak a szenvedélyének él.de ez nem is annyira fontos.mert neki is annyira hasonlóan furi a gondolkodása h még ez is belefér=)
by-bRig
A szivárványdomb tetején a felhőn csücsülős álmomban... tudod: Széles mosollyal szaladnék feléd, ha nem jönne velem szembe egy összetört tükörkép...:)
2008. december 22., hétfő
nem tudom.
2008. december 16., kedd
senkisem vár és néz hátra...

senkisem várja meg h összeszedd az életed darabjait...
lebegő érzés...zuhanó érzés...
miért nem érzem lábaim alatt a talajt???
miért nem szűnik a fájdalom...
topródom egyhelyben és senkisem érti...
körülnézek ugyanazok az arcok...
minden egy pillanat...minden...az is h ismerlek...egy véletlen...
emlék...toporgok...hisztizek...nem értem...nem értem...hogy történhetett ez...
h hullhatott minden darabokra...egy álom most romokban hever...egy lány
aki egy árnyék...
...ne járkálj már az agyamba...kétkedő gondolatokkal...hallom minden lépted
minden tetted...
este miért veled fekszem és reggel miért te vagy az első gondolatom?
könnycseppként élsz bennem...
fáj minden...
repülök...nem emlékszem...fény...homály...beszéd...csók...itt-ott bolyongok...
minden szép...
veled-velem...kisérsz...beszélsz.fogod kezem...
kisérsz.beszélek.nem emlékszem?
kisérsz.ölelsz.beszélsz.fáj de erre emlékszem=(
pár óra s vége mindennek.élvezed.élvezem.játszottál.játszom.
kiváncsi lennék mit gondolsz.járkálnék az agyadban.belevetném magam a gondolataidba.h mit is jelentettem akkor és mit most.
mi dölt össze benned h most ilyen vagy.miért csak pár óra erejéig kellek.miért csak pár nap.pár szó.pár érzés.majd eltűnt a feledés tengerén. Oo
beszélsz.mikor mondassz igazat? elszúrtuk.elszúrtad.szúrtam mindent.
rossz volt az időzítés...am minden más lenne...kár h igy volt...
mit éreztem?nevetsz.sírok.tovább lépsz.egyhelyben begubózok.
rosszul esik h már csak barátként kezelsz.barátként nézel rám.régen minden más volt.változtál.változtam.más vagy más a világ.de az érzés nem változik.
2008. december 2., kedd
az élet cérnaszálon fut...

az élet cérnaszálon fut...
talán nincs is jelenem csak múltam, mely árnyékolja tetteim...???a jövőmben kellene keresnem a megoldást, a múltamat magam mögött hagyva, csak a jelennek élni...meglátni az igaz barátokat...értékes embereket...majd egyszer te is rájössz h nem szabad a hibákban elveszni...nem szabad senkit sem azért eldobni mert nem tökéletes...hisz az emberekben a hibáik a legértékesebbek...'ez köt hozzád...töredék belőled...ami miatt a szivembe zárlak...bármi ami egy picit is különlegessé tesz...hisz ezért vagy egyedi'...nincs két egyforma ember akámennyire is próbálsz vkire is hasonlítani...
egyedül sétálok.járkálok.nem találom a helyem.csak lépteim vizhangja, s az árnyékom követ.sétálok csendben széttört álmok között.szétfoszlott emlékák hajóján.minden szétesett.nincsen ki megértsen...nem tudod mit érzek.inkább gondolj vmit.mondd h én ilyen vagyok.nevess ki.mert könnyebb a másikat kinevetni mint megpróbálni megérteni,s álomvilágban élni.a másikon árnyékként átnézni.átnézni a könnyein, s észresem venni h belül vérzik...
Álom ami sosem teljesül...ne légy töredék az életemben...kergess az örületbe s fordítsd fel a világom...hisz erre vágyom...üljünk ketten a szivárvány tetejére... =)
2008. november 23., vasárnap
végre vége.
Minden döntés rajtad múlik... bármit elérhetsz...te irányítod a sorsod vagy irányíthatják mások ha hagyod...te döntössz vagy döntenek helyetted...de választhatod a könnyebb, simább utat elmenekülhetsz minden elöl, lezárulatlanul hagyhatsz mindent...te ezt szoktad meg, de ez valahogy igy nem jó...nem veszed magad észre...és félsz megszeretni valakit...és félsz h nem érdemled meg h szeressenek...közben egy csomó embert megbántassz köztük engem is...végre vége...semmisem köt hozzád csak az emlékek...az emlékek melyek a múltamat tükrözve a jelenembe kúsznak át és mellyekkel eddig egy lezárulatlan űr tátongott s nem hagyott szabadulni...és ezzel h kimondtam végre vége...
Ne ülj most le mellém, menjél más vonattal
Keress másik várost,és a nagy csomaggal
Amit a szívedből a hátizsákba raktál
Húst vigyél az útra - nem kell, mondom. Hagyjál!
Borítsd el a napot
Árnyékot vetek rá, hozzál le csillagot
Borítsd el a napot
Árnyékot vetek rá, hozzál le csillagot
Tudod mit? Teszek rá!
/30y-Felhő/
2008. november 19., szerda
never again.
Csalódás a valóságba ébredve...
Örülnöm kéne, mégis sirok, újra velem vagy, de mégsem látlak sehol, Ott ülsz mellettem, és én csak mosolygom, Nem bízom semmiben,de mégis sugárzom...
Megszólal egy régi dallam és újra itt vagy mellettem, csak kár, hogy épp a képzeletem játszik velem...
Tétován nézem az életem és csak múlik a jelenem!!!
Ne csodálkozz, hogy nem tudod ki vagyok,
mit érzek, mit gondolok...
Rejtély vagy egy nagy titok,
Miért nem mutatod meg az igazi arcod!?
Miért kezdődik minden előről...már megint ott tartunk ahol egy évvel ezelött...én ezt nem akarom...vagy nem tudom mit szeretnék...felejts el örökre...kétszínű vagy és sosem vagy őszinte...miért gondolsz rám ha semmibe veszel...de én vagyok a hülye hogy rajtad agyalok...sztem már mindent megbeszéltünk...nincs mit mondanom neked...én már mindent elmondtam...vagy neked több mint egy év kellett ahhoz hogy rájöjj mit érzel???már túl késő...nem számít mit érzel...túl sokat szenvedtem...megváltoztam és már nem kellesz az életembe...=(
By: bRig
2008. november 18., kedd
mosoly mögött újra mosoly.

...úgy érzem,ami 1 éve összedölt bennem, végre szertefoszlott... mosoly mögött újra mosoly...=)
Eltűnt minden mit eddig éreztem,
amiért elvileg eddig éltem.
Eltűnt minden,
s végre szabadon szállhatok
Eltűnt minden,
s soha többé nem bánthattok
Eltűnnek az árnyak,
de a szívem a mélyben marad
Minden elveszett eltűnt örökké
A sebhely már nem vérzik mit újra feltéptél
Repülök, repülök színek oly szépek
nem bánthatsz már meg,
mert szívemből végleg kitéptelek.../saját/
Az álmokból, tündérmesékből amiben régebben éltem hirtelen a puszta valóságba csöppentem...
de nem bántam meg, hogy megváltoztam...változtam valakiért...majd rájöttem h nekem igy sokkal jobb...
és már nem csinálnék vissza semmitsem...már másképp látok mindent...
nagyon ritka az,hogy valaki megtalálja azt az embert akire igazán számíthat...
senki nem tudja h milyen vagyok igazából...és az a legidegesítöbb amikor valaki az életemben okoskodni akar felettem...
sztem mindenki volt már mélyponton és ezt nem gyerekes hisztikre értem...bár ezzeket az érzéseket is csak az tudja megérteni aki már volt ilyen helyzetben,
és hogy ezzel valaki nem feltűnést akar kelteni...bár vannak azért olyanok is akik azthiszik h ez tök menő és ezzel akarnak feltűnősköndi...csak azt nem veszik figyelemben hogy azok az emberek akik télleg ilyen helyzetben vannak azokat veszik majd semmibe...azokat akik együttérzésre számítanának...
...nem kell mindig az átlagot követni...és nem kell mindenkinek egyformának lennie...
Rájöttem, hogy senkisem az, akinek látszik az emberek álarc mögé bújva járkálnak a világban...
by:bRig
=)