asdfjklé

egyszer fenn...egyszer lenn...
végre jól döntött a kisszivem:)

Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?
/Vajda János/

http://www.youtube.com/watch?v=-3j_igT7a9s
butaság.elkésett gondolatok. egy szépen elrontott világ. általam elrontott lét.kezdődik egy másik folyamat mely belülről teljesen megmérgez s közben a gondalaim tengerében elveszek a boldgoságtól ha néha néha vele lehetek s ha megölelhetem.mert annyi szép terv között repül az idő és egyikünk sem kezd semmit az érzéssel.ami nála már talán a folyó mélyén tovább haladt egy másik sziget felé.ölel.ölelem.elkésett élvezet.szeretem.sötétség.fény.most már látom h mit rontottam el.  miért mindig csak későn? miért süppedeg teljes sötétségbe amire rájövök mit érzek.ismerem.de talán nem annyire mint hittem.talán tudtam de féltem.egy emlék mely mindent elindított egy kis naplóhoz tűzött apró ajándék mely többet ér mindennél...tétlen vagyok...
miért van az h sosem veszem észre időben azt aki télleg szeret...akit talán jobban szeretek mint egy barátot...akinek nem kell megfelelnem...hanem olyannal fogad el amilyen vagyok...akinek akármit elmondhatok...aki ugyanúgy számíthat rám.meghallgat.meghallgatom. érdekli h mivan velem...minden időmet vele tölteném ha tehetném...aki már úgy érzi h jobb ha nem keresem.de mégsem tilt.töröl. 

...

Ábrándjaid eljátssza újra multad,
Csak bánatod tesz rájuk hangfogót...
A feledés homályából kibukkan
Egy régi arc és feléd mosolyog.

lépkedek.lépkedek, s egy új világba csöppenek...

"És nem tudom, mi fáj majd jobban:
Mi itt örökre elveszett,
Vagy ami él a multban, s onnan
Kivenni többé nem lehet?"/ Vajda János/

Gondolkodás.félelem nélkül végig járhatok egy régi utat.beleléphetek egy egy otthagyott régi lábnyomomba. nem bánt már nem sebez meg. nem érint. nem fáj... sőt már lassan nem is emlékeztet?! Ugyanazt azt a régi utat jártam és ugyanarra a padra ültem és nem is emlékeztem...csak voltam a saját jelenbeli gondolataimmal.csak néztem a fákat és csak a lélegző fák susogását hallgattam...feltőltödtem...két véglet a múltam s a jelenem. tükörbe nézek s a jövőm homályos körvonalait látom...érzem.sejtem.kívánom.vonzom.nem menekülök.nem félek.kívánom.hivogatom.eleresztem ha kell. haladok haladok s a fejemben kóvájgó gondolat lassan  egy illatos felhőre megpihen.

"Szeretlek, mert fölfoghatatlan vagy;
Bűvös-bájos fátyol föd el.
Szeretlek, mert olyan titok vagy,
Amiben mégis hinni kell." /Vajda János/