???

milyen érdekes nem látsz át a tömegen de mégis ha valami baj van az a sok ember eltűnik a semmibe...átlátszó láthatatlan tárgyak lesznek...és elgondolkodtál már azon h a sok ember közül van-e legalább egy aki melletted áll, aki nem hagy cserben?aki nem csak veled együtt nevet hanem sírni és vigasztalni is tud?
nézem a felhőket.és hirtelen észreveszek egy bújkáló szivárványt ami néha néha előbukkan a felhők mögül és tűnődöm rajt hisz a szívem s a hangulatom is ugyanezt a játékot űzi könnyeimmel...
nem értem miért bosszant jelentéktelen emberek jelenléte.nem értem miért zavar jelentéktelen beszéd rólam.hisz nem is ismernek.nem is akarom h ilyenek megismerjenek.magamat akarom ismerni de magamat sem ismerem.jelentéktelen emberek vesznek körül s ki igazán számítana az messzi helyen él...él élek két távoli helyen de csak az számít h őt igázán kezdem megismerni... [by-bRig]

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.
/Juhász Gyula - Anna örök/

emlékben álmodni

jó érzés tudni h vki szeret...melletted áll h valaki vigyáz rád szó nélkül...jó érzés tudni h valakinek az életében legalább egy töredék vagy...h legalább ismer és talán egy kicsit a szívébe zár...és h mekkora törést okoz életünkben ha valakit elvesztünk...milyen nyomokat hagy???ezt talán észresem vesszük magunkon...nem is vehetjük mert próbáljuk a veszteségeinket eltitkolni...és pont ezzel lesz annyira felismerhető...felismerhető azok számára akik ismernek és akik látnak a szemükkel és nem csak néznek...néznek nap mint nap az iskolapadban...utcán sétálva...néznek de csak egy ismeretlen közömbös arcot látnak aki legtöbbször mosolyog és nem mondja h mi bántja...nem mondja mert számodra ugyis lényegtelen h mi bántja...
buszon hazafele előtörnek a régi emlékeim...mosolygom mert az emlékben álmodni jobb mint ébren döcögni egyedül az életben... mosolygom mert rád gondolok...mindig eszembe vagy...de már csak az emlékeimben...
mit teszek ha szomorú vagyok???előveszek egy papírt és kiírok mindent ami szívemet nyomja...nem számít semmi csak h kikerüljön az a sok őrült kavalkád mi bennem zavarodottan émejeg...kapkodok levegő után de könnyeim egyre erősebben törnek elő és ilyenkor gondolkodom el h minek mi értelme... [by bRig]

mit kezdjek mindennel ha fáj?

vékony cérnán táncolsz a szívemben csak az a baj h elraktároztalak már rég a legmélyére és ott is maradsz örökre...

"Túl sok dolog van, amiről sohasem beszéltünk. Amiről sohasem fogunk beszélni.Nem is tudom, miért kell ennek így lennie. De talán mégis tudom. Bolondok vagyunk. Zavarodottak, és félünk.
Nézlek, és a lelkem legmélyében, egy elfelejtett, poros és sötét szögletben énekel és táncol valami. Amiről soha nem beszéltünk..."[anonym]

szivárványként élsz bennem...