zavartan mocorog a lélek...annál is jobban szeretlek mint amire fel tudott volna készülni a szív...

szívem gyermektáján üldögélek ízesen.
merengek feledésnek merülő ízeken.
kóstolgattam a mézes édes létem.
s egyből szorul a húrok e mostani szíven.

védelmezően megcsiklandoz sóhajod.
megérint mások számára láthatatlan bájod,
hisz ismerlek nulladik évemtől rég.
mennyi bamba elhomályosodott emlékkép
\részlet\ (szerkesztés alatt)

"Ha menekülnél, de nincs hova,
van a a világűrben egy kis szoba,
ahol a bánat súlytalan." (Q...)

Jó reggelt Szerelem!

KM♥

"...És a ténfergésből elég lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

De ha elhagysz engem, meghalok,
Vagy ami még rosszabb, tán’ megmaradok.
S akkor mindörökre elveszek,
S többé nem kell, aki hazavezet."
/Csík zenekar/

megerőszakolt sóhajok...
hallucinációs varázsút...
a világ szép csak mi emberek vagyunk romlottak.(bR)

megelevenedett minden kifakult pillanat, amint hangod belemorzsálódott a tájba (bR)

szerelmes az égbe, a földbe, a levegőbe, és a madarakba!
megértésbe szakadt láthatatlan, érzelmesen daloló fal.

...A csillagok viszont mind-mind... hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak... - Hogyhogy? - Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!
˛/Kis herceg˛/

mi az hogy boldog?! /30Y/
♥ :)

Mi más az élet ha nem kérdőjelek sorozata?!
közömbös napok. nevető hanghatások.
belefeledkezett álarcos bál.
újraszövődő remények.
bánatosan daloló emlékek. by B

bambulva lélegzik egy töredezett belső titkos lét...

bennem él.
felületes álarc.
arc.mosoly.
szembogárra mérgező belsőkönny.
álarc.
mosoly.
szívtájékon sertepertélő milliónyi kérdőjel.
távolságtartás.

regenerációs kérdőjel.
bR

...nem változtatnék semmin...talán csak egy apró, szinte semmitmondó szót szőnék bele az akkori napjaimba vagy csak egyetlen napba a
felkapcsolt igazság napjába.
Mozaikomat zaklatva zokogtatja elmúlásod vissza-vissza köszönése. Fájt a tudatlanság gyönyörű nevetése ölelésedben. fáj az észrevétlen elmúlás felismeretlensége. csak egy tárgy jelenét őrzöd szobád polcán emlékemként.
Szép tudatlanságban múlt el,
jelen mosolyában ott a remegő néha néha felbukkanó tudat: talán több volt.
bR

kifordított lelkemet bélelem oda nem illő érzésekkel.

ennyire csodás vegyületek még sosem pásztáztak testemben....
megbolondult szívem másságod jelmezétől...
bR

*búvárkodik az elme.lépked a szív*-bR

...és eszembe jutnak életem legcsodálatosabb pillanatai s érzem azt is amit szemem nem lát...mennyei érzések tömkelege fájdalommal vegyítve...emberi sors...semmi más...s majdan fakulnak a magam mögött hagyott évek...de a vegyült érzések változatlanok...az egykor megidézett érzékszervvel az emlék felmereng a távolság közeléből...








...s a napsugár szellőháton megcsiklandoz mosolyával:)

~szempillantás a lélek mosolya semmi más:) annyi volt s csodás... by b

...észrevétlenül oson a mosoly rózsaszín foltja =) by B

' oldnew

'lelked mosolya arcomon' -by bR

Antoine de Saint-Exupéry

Eszembe jutnak gyerekkori játékaim a homályos, aranyos kertben, melyet istenekkel népesítettünk be, a határtalan birodalomban, amivé ez az egy négyzetkilométernyi, egészen soha meg nem ismerhető, föl nem fedezhető terület vált számunkra. Zárt civilizációt teremtettünk, a dolgoknak olyan értelmük, a lépéseknek olyan visszhangjuk volt ott, amit soha senki más meg nem érthet. Mi marad ebből a gyermekkori árnyakkal népes, nagyszerű, forró, fagyos kertből, amikor az ember felnőtt lesz, és más törvények szerint él? Ha most visszatérsz hozzá, reményed vesztve, csüggedten haladsz el a szürke kövekből rakott alacsony fal mentén, s elámulsz, hogy ilyen szűk helyen elfért az ország, amely végtelenséged volt egykor; elámulsz, és tudod: ebbe a végtelenségbe soha többé nem fogsz visszatalálni, mert nem a parkba: a játékba kellene visszatalálnod.

nem is értem.
hisz bennem pattan meg az érzés.
elfolyt . eltaszít. annyira messzire elragad. annyira távol tart. s mégis mennyire magával ragad.

annyira távoli minden.és annyira zavart a táj. darabokra esik az álomvár.döbbenetesen szalad a világ keresztül testem lelkének ütemein. nem birja tovább a mosoly. az arcnak láttatni a kell a könnyeket.

nem bírja tovább a bohóc. szíve darabokra hullik a kirakósba keveredve...

by bR

http://www.youtube.com/watch?v=IyCRJmerW1Q&feature=player_embedded#
"...mert addig jó amíg távol tartod és nem feded fel...
amíg nem ismerem és nincs mit megszeretnem:)"(my)

töredékek...
töredékek melyek alkotnak egy egészet. mosolyok melyek éveken keresztül bennem élnek. melyek élni fognak egy múltban.jelenben.s remélem egy picit majd a jövőben is .talán majd évek múltán már csak egy kopott fakó emlékké sárgult kép leszek.sőt biztos...csak egy mosoly mely addig mindig ott volt a mindennapjaidban...
képek...levelek...társak.mosolyok.visszahozhatatlan pillanatok.
elmúltak.elengedtek.elbúcsúztam.de mindig emlékszem:)
átölelek egy lelket.nem nem kettőt...nem nem egyet sem hisz nem tehetem...tartsad távol.nagyon távol.ne fedd fel nem láthatom meg nem érezhetem.nem sejthetem...

tele a szemem a megélt fájdalmak gyötrelmeivel s egyben bennem ragyog a boldogság fénye...de valahogy mégis hibás minden...
darabokra esik a táj=/
darabokban a lélegzet a sóhaj és a szó...eltűnhetne minden csak a mosoly térképe maradhatna lelkemben...

szép a döntések tengerében habozni... =) ="(

Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.

Márai Sándor

mennyira nagyon szeretem távoli messzeséged agyhullámait, jelenléted távoli közelségét, megölelésed furaságát...a furaság némaságát...felejthetetlen személyiséged még ennyire nagyon távolból is.... I never forget that the day:)

BEFŐTTBE ZÁRT SZÍVDOBBANÁS...-BY BRIDGET

oly annyira furák a gondolkodó érzések...
oly furák vagytok ti elveszett félelmek...

bádogszív? porcelánbaba?

könnycseppek...

nem fontos sem egy arc sem egy mosoly sem egy könnycsepp...semminek sincs jelentősége félelmeink hálójában....semmi sem lehet addig elég érdekes amig rá nem jövünk h létezik valami...valami ami talán mindennél fontosabb....


milyen lehet a kezedben tartani a végtelen és elengedni egy mosolyért?elengedni egy könnycseppért?
elengedni a szépségért....
elengedni az érzésért....