2010. március 14., vasárnap


nem is értem.
hisz bennem pattan meg az érzés.
elfolyt . eltaszít. annyira messzire elragad. annyira távol tart. s mégis mennyire magával ragad.

annyira távoli minden.és annyira zavart a táj. darabokra esik az álomvár.döbbenetesen szalad a világ keresztül testem lelkének ütemein. nem birja tovább a mosoly. az arcnak láttatni a kell a könnyeket.

nem bírja tovább a bohóc. szíve darabokra hullik a kirakósba keveredve...
by bR

Nincsenek megjegyzések: