Antoine de Saint-Exupéry

Eszembe jutnak gyerekkori játékaim a homályos, aranyos kertben, melyet istenekkel népesítettünk be, a határtalan birodalomban, amivé ez az egy négyzetkilométernyi, egészen soha meg nem ismerhető, föl nem fedezhető terület vált számunkra. Zárt civilizációt teremtettünk, a dolgoknak olyan értelmük, a lépéseknek olyan visszhangjuk volt ott, amit soha senki más meg nem érthet. Mi marad ebből a gyermekkori árnyakkal népes, nagyszerű, forró, fagyos kertből, amikor az ember felnőtt lesz, és más törvények szerint él? Ha most visszatérsz hozzá, reményed vesztve, csüggedten haladsz el a szürke kövekből rakott alacsony fal mentén, s elámulsz, hogy ilyen szűk helyen elfért az ország, amely végtelenséged volt egykor; elámulsz, és tudod: ebbe a végtelenségbe soha többé nem fogsz visszatalálni, mert nem a parkba: a játékba kellene visszatalálnod.

nem is értem.
hisz bennem pattan meg az érzés.
elfolyt . eltaszít. annyira messzire elragad. annyira távol tart. s mégis mennyire magával ragad.

annyira távoli minden.és annyira zavart a táj. darabokra esik az álomvár.döbbenetesen szalad a világ keresztül testem lelkének ütemein. nem birja tovább a mosoly. az arcnak láttatni a kell a könnyeket.

nem bírja tovább a bohóc. szíve darabokra hullik a kirakósba keveredve...

by bR

http://www.youtube.com/watch?v=IyCRJmerW1Q&feature=player_embedded#
"...mert addig jó amíg távol tartod és nem feded fel...
amíg nem ismerem és nincs mit megszeretnem:)"(my)

töredékek...
töredékek melyek alkotnak egy egészet. mosolyok melyek éveken keresztül bennem élnek. melyek élni fognak egy múltban.jelenben.s remélem egy picit majd a jövőben is .talán majd évek múltán már csak egy kopott fakó emlékké sárgult kép leszek.sőt biztos...csak egy mosoly mely addig mindig ott volt a mindennapjaidban...
képek...levelek...társak.mosolyok.visszahozhatatlan pillanatok.
elmúltak.elengedtek.elbúcsúztam.de mindig emlékszem:)
átölelek egy lelket.nem nem kettőt...nem nem egyet sem hisz nem tehetem...tartsad távol.nagyon távol.ne fedd fel nem láthatom meg nem érezhetem.nem sejthetem...