...és eszembe jutnak életem legcsodálatosabb pillanatai s érzem azt is amit szemem nem lát...mennyei érzések tömkelege fájdalommal vegyítve...emberi sors...semmi más...s majdan fakulnak a magam mögött hagyott évek...de a vegyült érzések változatlanok...az egykor megidézett érzékszervvel az emlék felmereng a távolság közeléből...








...s a napsugár szellőháton megcsiklandoz mosolyával:)