minden átlátszó. minden a két kezem között omlik össze...semmi sem jó..sehogysemjó...állok és a falak melyeket hosszú időn keresztül építgettem mind összeomlanak...nem értem...bár minden okkal történik.csak jó lenne már ha énis érteném h mindezek a történések érzések miért pont velem történnek...miért kell mindenkiben csalódnom...miért hiszik azt h ismernek hisz senkisem ismer...magamat sem ismerem...jelentéktelen emberekkel vagyok körülvéve akik azthiszik h az életem részei és h fontosak...közben meg csak lebegő tárgyak az életemben...

néha elgondolkodom azon h milyen gondolatok zakatolnak a fejemben...és h más h láthatja ezeket a gondolatokat...egyszerűen nem tudom elengedni a múltamat...nem tudom...valami még mindig odahúz...vagy inkább valaki...tudnék ellene mit tenni de nem teszek...mert ha nincs akkor is rossz és igy is h van... 

annyira úgy érzem h valaki kisegített egy nagy szakadékból közben meg valaki fogja a lábam és egyre jobban húz és húz vissza... csak már azt sem tudom h kinek vagyok fontosabb...vagy h ebben az életben kinek jelentem e legtöbbet...mert úgy érzem h aki igaz barát az szavak nélkül is az...és ha nem is beszélek vele minden nap akkor is az marad...és megmondja az igazat még ha padlóra is kerülök és ő pofoz helyre az utamra...közben lelkileg meg a padlón vagyok h már megint neki volt igaza...h szánalmas amit érzek... [by-bRig]