A szivárványdomb tetején a felhőn csücsülős álmomban... tudod: Széles mosollyal szaladnék feléd, ha nem jönne velem szembe egy összetört tükörkép...:)
2009. március 4., szerda
tudatos tudatlan.
tudtán kívül elengedett.de talán nem is lehet valakit elveszíteni úgy h nem is volt igazán a tiéd.hisz ha nem is mondta mást szeretett.és talán köszönettel tartozom.rájöttem h olyan álomhoz ragaszkodtam hosszú időn keresztül ami már rég elengedtem csak valami még is hozzákötött.furcsa h az a hosszú időn keresztül érzett érzés egyszerre tovaszállt.mégis érzek még valamit halványan szívem szigetén.azt az érzést és ott ahol hosszú időn keresztül tengődtem magányosan, falak között...éjjel.melletted.szívem.szíveddel.kalapált.s megfejtettem a ki nem mondott gondolataidat...rájöttem h már mást szeretsz.el sem hiszem h majdnem belefulladtam egy álomba és mégis te mentettél ki belőle.kiszinezted a beszürkült foltokat miket egykor bennem hagytál s újra élek.de már nélküled. /by-bRig/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése