rádnéztem és úgy éreztem h elvesztettem mindent.

egyszerre több hónapnyi évnyi érzés zúdult a nyakamba.ami csak gyülemlett hosszú időn keresztül és most nem tudtam ezzel a nagy zűrrel mit kezdeni.elengedtelek.lelkem akaratlanul is zokogott...mosoly az arcomon de lelkemben gondlataimban káosz vvolt...

újra a kis saját világomat akartam.újra az emberektől mentes burkomat...talán önző voltam de úgy éreztem h senkiresincsszükségem...

most pedig itt ülök. ábrándos bamba tekintettel. jelenemben élek és a jövőmre gondolok...végre boldog vagyok...de azért aggasztanak dolgok.gondolatok.emberek.

nem tudom miért van ez...az agyam sosem alszik.folyamatosan járkálok benne számomra fontos  vagy jelentéktelen gondolatokkal...mindig a gondolatok mezein kötök ki...raktározom a véleményemet a körülöttem kialakult világról.emberekről.érzésekről.vágyakról.mesékről.álmokról.nevetésről.és egy régi várban hagyott emléktöredékről.mely lehet h gyermeki de ha lecsukom szemem a képek szivemben élnek:) |2009.szeptember 30.-ma:)|